A méhnyakrák Magyarországon nők ezreinek életét fenyegeti, a betegség mögött elsősorban a HPV-fertőzés áll. A rákszűrés mellett szerencsére ma már HPV-tesztek is segítik a betegség korai felismerését – ráadásul a hagyományos kenetvételi vizsgálatnál jóval megbízhatóbb eredménnyel.

A méhnyakrák a második leggyakoribb nőgyógyászati daganattípus, Magyarországon 1300 új esetet diagnosztizálnak évente és 500-an veszítik életüket a betegség következtében. Kialakulásáért a legtöbb esetben a Human papillomavírus (HPV) valamelyik típusa okolható. Méhnyakrák esetén már a rákmegelőző állapot is felismerhető, így a betegség elleni harcban különösen nagy szerep jut a szűrővizsgálatoknak. Nem mindegy azonban, hogy rákszűrést vagy HPV-szűrést végzünk, a két vizsgálat között ugyanis nagy a különbség!

Negatív a rákszűrésem, mégis lehetek rákos?

Méhnyakrákszűrés során a szakorvos először megvizsgálja a hüvelyt és a méhszájat a „kacsa” nevű eszközzel. Ezt követően egy speciális mintavételi pálcával sejteket lesodorva mintát vesz a citológiai vizsgálathoz. A citológiai vizsgálat eredményére általában 2-4 hetet kell várni, a leletet pedig az úgynevezett P-skálán értékelik. P1 és P2 esetben még nem beszélhetünk rosszindulatú folyamatról, P3 az első kóros citológiai érték, de ez akár gyulladást is jelezhet, a P4 és P5 pedig egyértelműen rákos elváltozást jelez. Csakhogy fontos hangsúlyozni, a hagyományos módszerek nem elég hatékonyak. A citológia a rákos eseteknek akár a 30 százalékát nem fedezi fel, a rákmegelőző műtendő eseteknek pedig csaknem 50 százalékát véti el.  Ezért fordulhat elő, hogy minden második rákos eset olyan nőnél fordul elő, aki jár szűrésre, és a rákos esetek harmadában a rendkívül súlyos betegség ellenére negatív citológiai eredményt kapott. 

„A kenetcitológiai vizsgálat célja a rákmegelőző állapot kiszűrése, ezért a méhnyak belső és külső felszínéről származó sejteket nézik meg alaposan mikroszkóp alatt, és keresnek olyanokat, amelyek kóros elváltozást mutatnak. A kenetcitológia gyengéje azonban, hogy szubjektív értékelésen alapul, érzékenysége pedig nem túl magas, ezért az eredmény negyven százalékban álnegatív is lehet” – fejtette ki dr. Koiss Róbert nőgyógyász, onkológus főorvos.

Fájdalommentes, diszkrét és gyors

Az online is rendelhető DNS-alapú HPV-tesztek ezzel szemben szinte 100 százalék pontosságúak, és éppen ezért a világ egyre több országában vezetik be a szűrés egyik fontos lépéseként. Különösen 30 éves kor felett érdemes a vizsgálatot három évente megismételni, megerősítve a méhnyakrák elleni védekezést. A teszt közvetlenül a vírus genetikai örökítőanyagát mutatja ki, ráadásul a legveszélyesebb törzsek jelenlétét egyedileg is képes meghatározni. A megbízhatóságon és pontosságon túl a másik nagy előnye, hogy kényelmesen, otthon, fájdalom és orvosi beavatkozás nélkül győződhetünk meg arról, hogy hordozzuk-e valamelyik vírust.

„Az úgynevezett HPV DNS-tesztek legfontosabb előnye, hogy még a kóros sejtek megjelenése előtt százszázalékos biztonsággal kiderül, hordozza-e a páciens a HPV-t és azt is, hogy annak mely típusát. Szintén kenetből történik a vizsgálat, de ilyenkor nem elváltozást keresnek, hanem közvetlenül a HPV genetikai anyagát, DNS-ét” – fogalmazott a Szent István Kórház osztályvezető főorvosa, hozzátéve, a legújabb kutatások eredményeként már lehetőség van a HPV-fertőzött nők mintáját úgynevezett biomarker tesztekkel is tovább vizsgálni. Ez a kétlépcsős eljárás a legújabb európai és amerikai ajánlásokat követi, 70 százalékkal eredményesebb, mint a hagyományos kenetcitológia, és a HPV-fertőzött sejtben kialakuló rákos, illetve rákmegelőző állapotokra jellemző molekuláris elváltozásokat mutatja ki. Így tehát hatékonyabban megállapítható, ki az, akinél azonnali beavatkozásra van szükség, és ki az, aki csak szorosabb követést igényel. E két laborvizsgálat együttesen megbízható módszert kínál a rákmegelőző állapotok, illetve a már műtéti beavatkozást igénylő esetek kimutatására.

Maximális biztonság, kényelmetlenségek nélkül

A Neumann Diagnostics több mint húsz éve Humán papillómavírus-diagnosztikával foglalkozó szakemberei által kifejlesztett kétlépcsős, részben otthon is elvégezhető eljárása több mint 6 ezer magyar nőt bevonó klinikai vizsgálat során bizonyította hatékonyságát. A Neumann Labs Easy HPV Test használata kifejezetten egyszerű, gyors és kényelmetlenségtől, illetve fájdalomtól mentes, leginkább egy tampon felhelyezéséhez hasonló. Az otthon levett minta vizsgálata professzionális körülmények között, laboratóriumban történik, és alkalmas az összes ismert magas kockázatú vírus jelenlétének kimutatására. Az eredmény emailen érkezik, pozitív minta esetén pedig javasolt nőgyógyászhoz fordulni, hogy második lépcsőben, a cég biomarker tesztjének elvégzésével szinte 100 százalékos biztonsággal megállapítsák a méhnyakrák kockázatát.

Bár a felnőtt nők többsége komolyan veszi az egészségügyi szűréseket, így például a kenetcitológiát, és rendszeresen jár ellenőrzésre nőgyógyászához, a HPV szűrés fontosságát már kevésbé ismeri - derült ki a Szentesi Éva Ne stresszelj! rákedukációs Facebook csoportjában végzett, nem reprezentatív felmérésből. A csaknem 170 nő részvételével zajlott kutatás szerint még a rendszeresen vizsgálatokra járó, tájékozott nők nagy része sem végez HPV-szűrést.

Milyen gyakran jártok rákszűrésre? A rákszűréssel egy időben ajánlanak-e nektek, vagy ti kértek-e HPV szűrést is? Végeztetek már otthon HPV szűrést? Tudjátok-e, miért fontos mindkét szűrést kérni? – ezeket a kérdéseket tette fel követőinek a népszerű író, rákellenes aktivista rákedukációs Facebook csoportjában, és a várakozásokkal ellentétes, meglepő végeredmény született.

Noha a megkérdezett nők döntő többsége (144 fő) évente jár szűrésre, csak 23 százalékuknak ajánl a nőgyógyásza HPV-tesztet. 8 nő azt mesélte, nekik csupán azért volt lehetőségük elvégezni a vizsgálatot, mert ők maguk kérték az orvosuktól. Pedig ennél jóval többen, a kérdőívben résztvevő nők csaknem 70 százaléka (117 fő) tisztában van azzal, hogy miért annyira fontos mindkét szűrővizsgálat.

„Az, hogy a HPV szűrés fontosságát kevesebben ismerik, azért van, mert eléggé kevés helyen hívják fel a figyelmet erre. Abban hiszek, hogy az edukálás a rák ellen való harc fő kulcsa, és akkor eredményes, ha minél több fórumon, hatékonyan elmondjuk, körbejárjuk, ismertetjük az adott daganat jeleit, diagnosztikai módszereit. A Facebook csoportomban is erre szeretnék hangsúlyt fektetni. Mert persze, mondhatjuk, hogy a szűrés drága mulatság, de betegnek lenni sokkal, de sokkal drágább, higgye el nekem mindenki” – fejtette ki Szentesi, az Easy HPV Test otthon elvégezhető önmintavevő kampányarca.

Éva huszonnyolc évesen hallotta először a diagnózist: méhnyakrákos. És meglepődött. Akkor és ott nemcsak az élete változott meg, hanem a viszonyrendszere: a testéhez, a családjához, a munkához, a szerelemhez, az egészséghez és a kommunikációhoz. Most harmincnégy éves, kétszer győzte le a méhnyakrákot, négy éve tünetmentes. Azért beszél a betegségről, mert amióta nyilvános vall őszintén a történetéről, számtalan kérdés, kérés érkezett hozzá a rákot érintő, legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban. Az elmúlt években rengeteget írt és ír a mai napig gyógyulásról, prevencióról, rehabilitációról és számtalan előadáson, illetve kerekasztal-beszélgetésen vesz részt. Most ezt, az eddig úgymond háttérben végzett munkát szeretné a Facebookon alakult csoportban rendszerezni.

Citológia vs. HPV-teszt

A hagyományos nőgyógyászati rákszűrés során a nőgyógyász által levett citológiai mintát értékelik, a vizsgálat célja a rákosan elváltozott sejtek felkutatása, illetve a rákmegelőző állapot korai jeleinek felismerése. A vizsgálat ugyanakkor nem terjed ki arra, hogy a minta tulajdonosa hordozza-e a HPV-t, vagy sem. A citológiai vizsgálat gyengéje, hogy az érzékenysége nem túl magas (az áttéteket képző rákoknak csak a hetven százalékát szűri ki), ami azt jelenti, hogy az eredmény jelentős százalékban álnegatív is lehet.

Az elmúlt évek kutatásai szerint a kenetcitológiai vizsgálatnál érzékenyebb a HPV-vizsgálaton alapuló szűrés a méhnyakrák felderítésében, ezért a legújabb szakmai ajánlások már ezt helyezik az egyik elsődleges helyre a szűrési sorrendben. HPV mintavételre eddig csak nőgyógyászati vizsgálat részeként volt lehetőség, mostantól azonban már elérhető önmintavételi teszt alkalmazásával is. Az Easy HPV Test arra hívja fel a figyelmet, hogy a páciens hordozza-e a méhnyakrák szempontjából magas rizikócsoportba sorolt HPV-típusok valamelyikét.

A cikksorozatunk előző két részében (itt és itt olvashatók) arról meséltem, hogyan küzdöttem a betegségem alatt, amíg eljutottam az azóta is stabil negatív eredményemig. Most pedig, mivel megígértem, azt írom meg, hogyan tűnt el a tumor a szervezetemből. Viszont arról nagyon nehéz beszélni, mitől gyógyul meg egy ember. Szentesi Éva írása.

Nem hiszek a csodákban, nem hiszek a szerencsében sem - bár ez utóbbiban lehet, cáfolni fogtok engem, hiszen végtére is az, hogy itt vagyok, lehet a szerencse műve, mert orvosi szemszögből nem volt rá sok esély. Nem hiszek abban sem, hogy egyetlen egy gyógymód létezik, és úgy vélem, csodaszerek sincsenek. Viszont van kőkemény kitartás, minden hegyet megmozgatás, összetartó család bevonása és kibírni a felfoghatatlant, valamint a lehetetlent. Összeszorított fogakkal, vagy üvöltve. 

Minden hegyet megmozgattunk. Meg sem fordult a fejemben, hogy ne fogadjam el az orvosok által felajánlott kezeléseket. Persze, lehet vitatkozni a kemoterápia és a sugárkezelések létjogosultságáról, pontosan tudom én is, hogy méreg, de az orvostudományban jelenleg nincs hatékonyabb gyógymód például egy agresszív, már kialakult daganattal szemben.

Viszont azt gondolom, ez nem elég. A gyógyuláshoz kell még valami más is! 

Akkor találkoztam a rák valódi arcával, amikor az már komoly fájdalommal járt. Akkor tudatosult bennem először, mit is jelent tulajdonképp ez a betegség, és hogy ebbe bizony bele is halhatok.

Éppen a harmincadik születésnapomra készülődtünk, már alig bírtam járni a fájdalomtól, de valahogy elvonszoltam magam az étterembe, ahova a kedvenc bárzongoristámat hívták a barátaim meglepetésként. Sosem felejtem el azt a születésnapomat. Látni a családod, az akkori, éppen bimbózó szerelmed és a szeretetett barátaid szemében a gondolatot: ez az utolsó születésnap, nincs remény.

Akkor szembesültem azzal, hogy lehet, nem élem túl, és rettegni kezdtem ettől a gondolattól. Egészen addig megtagadtam, hogy bármilyen más segítséget kérjek az orvosi protokollon kívül. Nem hittem abban, hogy a lelkemet is gyógyítani kell, hogy vannak feloldatlan problémák, amik szintén képesek lehetnek akár ennyire agresszív sejtburjánzást okozni. Egész egyszerűen elutasítottam még csak a felvetést is. 

Az orvosom az első nagy operációmnál azt mondta: „Én addig vágom, amíg a tested engedi, és addig adom a kezelést, amíg a szervezeted bírja. De ha te nem keresed meg, honnan jön, akkor egyszer csak elfogynak az én eszközeim is, és nem lesz már mit vágni.” 

Visszagondoltam akkor erre a mondatára. 

És annyira félni kezdtem a haláltól, hogy elkezdtem minden követ megmozgatni. 

Viszont míg eljutottam ezen felismerésig, olyan állapotba kerültem, hogy már járni sem tudtam. Felkerestem egy terapeutát, akihez már akkoriban olyan hosszú sor állt, hogy két hónap múlva tudott volna csak időpontot adni. Könyörögni kezdtem: nekem nincs időm, nekem most van szükségem rá, muszáj, hogy eljöjjön, mert járni sem bírok, és nincs két hónapom, igazából egy hetem sincs. Csak napjaim vannak, tudom, érzem. 

Amikor ott feküdtem a kanapémon, a vörös nagy plédemen, ami olyan puha volt, mint a bársony, és elkezdtük a kezelést, még akkor is úgy gondoltam, nem hiszek ebben. Egész egyszerűen nem hittem, hogy ami nem kézzel fogható, és szabad szemmel nem látható (tehát nem egy méreg, ami befolyik a vénákon keresztül, és megöli a tumort), annak van hatása. De a terapeuta megnyugtatott, hogy ebben nem kell hinni, attól függetlenül is működik. 

Soha életemben nem bőgtem úgy, mint abban a két órában. Emlékek, traumák, görcsök sora jelent meg előttem. Olyanoké, amikről azt hittem, már rég elfelejtettem. És úgy ömlött a könnyem egy tökéletesen vadidegen nő előtt, hogy magam sem hittem el. Oda jutottam el ezen az utazáson, arra döbbentem rá, hogy múltbéli traumáim a nőiségemmel kapcsolatos problémákat eredményeztek. Egyszerűbben megfogalmazva: nem láttam magam nőként, nem tudtam értelmezni ezt a funkciómat, nem akartam gyereket, mert attól rettegtem, hogy nem lehetek jó anyja, és nem szerettem azt a képet, amit a tükörben láttam. Súlyos páncélt növesztettem, olyan súlyút, hogy a valódi problémákat szinte lehetetlen volt észrevenni alatta. És melyik részem betegedett meg? A méhem. Az a szervem, amelyen keresztül megélhettem volna az anyaságot.

Természetesen egy alkalom nem volt elegendő, utána még többször terápiáztam, közben közeledtünk a kemó és a sugár végéhez is. A testem tökéletesen leharcolttá vált. Egy csatatér színhelyévé változott, amin véres ütközetek zajlottak. Kívül és belül hegek, kivett szervek, összenövések, belső hegesedések, nem csak a testemen, a lelkemen is. De sikerült a legmélyebb pontról is visszajönnöm, hála a csodának és a szerencsének, bár én inkább kitartó munkának nevezném. 

Nagyon hosszú utat járok be a teljes gyógyulás felé azóta is. Mert nem hiszek abban, hogy ezt a munkát abba lehet hagyni. 

Azt sem hiszem, hogy mindez sikerült volna orvosi segítség nélkül. A már kialakult betegséget nem tudtam volna eltűntetni terápiával. De tulajdonképp ezt honnan is tudhatnám? Hiszen kizárólag ezt, önmagában, nem próbáltam. Azóta is folyamatosan figyelem magam, a reakcióimat, az állapotomat, és ha rosszabbul vagyok, újra elmegyek és nem félek segítséget kérni, vagy szembenézni a démonjaimmal. 

Azt gondolom, önmagunkat nehéz feladat legyőzni, nem a rákot. 

Az a nagy kérdés, képesek vagyunk-e leülni és szembenézni önmagunkkal, a lecsupaszított valónkkal, és képesek vagyunk-e elfogadni a halálnak a tényét. Az pedig, hogy anyám és a családom többi tagja, valamint a barátaim ezen az úton mindvégig velem voltak, irtózatosan sokat jelentett, mert nélkülük nem sikerült volna. 

Szóval továbbra is azt mondom, hogy nem létezik csoda, nincsen egzakt válaszom a rákból való gyógyulás receptjére. Mert borzasztóan sok részleten múlik. Például, hogy a szervezet kibírja-e a kezeléseket, hogy képesek vagyunk-e bevállalni a terápiákat (nem csak az orvosit, hanem a lelkit is), hogy van-e mellettünk szerető- és támogató közeg, hogy elég-e a pénzünk, amíg ne adj isten nem tudunk dolgozni, hogy jó orvost kapunk-e, valamint, hogy szembe tudunk-e nézni önmagunkkal és a halállal. De az a terápia és az az orvos, ami és aki nekem jó volt, nem biztos, hogy jó lesz a másiknak is, mert mindenkinek egyéni az útja!

Hiszen minden tumor más természetű, annyiféle, ahányféle az ember. Nem lehet összehasonlítani. 

Sokan azt gondolják, hogy a negatív diagnózis után már semmi dolga nincs egy volt rákbetegnek. Szépen hátra dőlhet, mehet vissza élni, és lóbálhatja a lábát a Balatonba vagy a tengerbe (kinek mi, ugye). De hogy ez tényleg így van-e, arról a cikksorozatunk záró részében fogok nektek mesélni.

Szentesi Éva

*