Szentesi Éva ötödik éve tünetmentes. Lassan hivatalosan is kijelenthető, hogy gyógyult rákbeteg. Történetét sokan ismerik a magazinokból, tévés szereplésekből, előadásokból vagy az erről szóló könyvéből. A méhnyakrákból való gyógyulását soha nem kezelte magánügyként, hét éve publikál a témában, a Neumann Labs-szal közösen pedig májusban kezdett aktív, rákedukációs kampányba. Most ő meséli el betegségének kálváriáját weboldalunkon, több részen keresztül. Szentesi Éva írása.

A kampány Facebook csoportjához itt csatlakozhatsz!

*

Épp csütörtökön, mielőtt ezeket a sorokat elkezdtem írni, megkérdezték tőlem egy tévés interjúban, volt-e bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy az emberek gyengének látnak majd. Meglepett a kérdés, bár nem volt alaptalan, hiszen az emberek többsége úgy áll a rákos megbetegedésekhez, hogy azokat inkább rejtegetni kell, hiszen a betegséget a gyengeség jelének is tekinthetik bizonyos előítéletek szerint.

Soha egyetlen percig nem gondolkoztam azon, hogy gyengének tűnök-e mások szemében. Bár voltam nagyon mély hullámvölgyekben, és éreztem néha úgy, hogy jó lenne az egész nyilvánosságot visszazárni egy dugóval valami palackba és elfutni vele jó messzire, majd eldobni, nem bántam meg, hogy az első perctől fogva, gyakorlatilag a diagnózis napjától kezdve írok a betegségemről.

A kálváriám egy sokszorosan elhibázott történet. Merthogy én nem az a fiatal nő voltam, aki felelőtlenül élte az életét, és nem törődött magával. Bár az az igazság, hogy egy pillanatra nem jutott eszembe a húszas éveim vége felé sasszézva, hogy rákos lehetek. Egy pillanatra se.

Visszajártam az SZTK-ba a rendszeresen jelentkező, kellemetlen szagú, folyásos problémámmal, amire menetrendszerűen felírták az antibiotikumot, ami ugyan kis időre eltűntette a problémát, de aztán ugyanúgy menetrend szerint visszajött. A HPV-szűrésről pedig még csak említés szintjén sem hallottam, igaz, egyszer valakinek eszébe jutott - amikor már sokadjára mentem vissza -, hogy lehet, el kellene végezni egy rákszűrést.

Teljes volt tehát a lelki nyugalmam, nem izgultam. A huszonnyolcat töltöttem épp akkor, mi baj érhet engem, rákos biztos nem lehetek, pontosabban a rák szó nem is merült fel bennem tudati szinten sem. El is felejtettem a szűrést, mondták, hogy akkor hívnak, ha baj van. De nem hívtak. Én meg mentem tovább a dolgomra. Aztán pár héttel később már nem a kellemetlen folyás jelentkezett, hanem egy jóval intenzívebb vérzés, ami még ránézésre sem a menstruációm volt. Akkor annyira megijedtem, hogy eszem ágában sem volt újra az SZTK-ba menni, azonnal felhívtam az egyik barátomat (ő azóta sajnos már nem él), akinek a gyerekkori barátja egy egész jó nevű nőgyógyász, és szinte soron kívül, azonnal fogadott a magánrendelőjében. Kedves volt és megnyugtatott, miután megvizsgált: „Nyugodjon meg kisasszony, maga túl fiatal a rákhoz.” Oké, ezt én is így gondoltam, de akkor mi a baj?

Azt mondta, egy csúnya méhszájsebbel van dolgunk, ami ugyan egyetlen kezeléssel nem fog eltűnni, de leecseteli, és jöjjek majd vissza. Ő sem említette a HPV-szűrést, annyit viszont azért elmeséltem neki, hogy nemrég volt rákszűrésem, ami elvileg rendben van, mert nem szóltak vissza az SZTK-ból. Megnyugodtam. Később ismét visszamentem ecsetelésre, de a vérzés nem múlt el, csak időszakosan.

Eltelt a nyár, és egy nagyon rossz érzés motoszkált bennem. Nem tudtam megmondani, honnan jött, valahonnan a koponyám mögül sugárzott lefelé az egész testembe. Egy megfogalmazhatatlan érzés, amit utólag a félelemhez tudnék hasonlítani. Tudtam, hogy valami nagy baj van velem, hogy valami nagyon nincsen rendben. Ekkor már nem csupán az orvoshoz jártam ecsetelésre, hanem sófürdőket vettem, akkupunktúrára és talpmasszázsra mentem, valamint mindenféle vajákosság után kutattam, hátha valahonnan előugrik az igazság. De az igazság jóval alattomosabban ugrott elém. Naturális, arcul csapó módon. Nem köntörfalazott.

December eleje volt. Jó fél év telt el a rákszűrésem óta. A sors fintora, hogy épp annál az SZTK-nál lettem rosszul, amelyikbe korábban jártam, és mivel nagyon véreztem, természetesen bementem. Az idős nőgyógyász fehér arccal nézett rám, hogy „hát maga meg hol járt, mert kerestek többször, de nem tudtak elérni.” Mondom, sehol, és él a számom.” A rákszűrésemre rá volt írva kék golyóstollal, hogy hívtak. Kétszer is. Értitek ezt? Kétszer hívtak. Egy P4-es, méhnyakrákot igazoló eredménnyel. Még májusban. Ekkor viszont már decembert írtunk. Barátok között is hat hónap telt el. És ők kétszer hívtak fel. Az orvos persze azért megvizsgált, de csupán annyit mondott, ez már innentől nem az ő hatásköre.

Úgy ültem a székben, mint a partra dobott csuka, csak tátogtam, de hang nem jött ki a torkomon. „És akkor hova menjek?” – kérdeztem megrémülve és totálisan megsemmisülve.

Az idős professzor küldött el a későbbi orvosomhoz, aki őrült módon rohangált a kórházban, amikor meglátott és elolvasta a májusi eredményemet. Nem hitte el, hogy a másik orvos méhszájsebnek nézte az akkor már hatcentis, szabad szemmel is jól látható tumoromat, nem hitte el, hogy nem tudtak elérni az SZTK-ból, nem hitte el, hogy nem csináltattak HPV-tesztet, vagy legalább egy orvosi másodvéleményt. Úgy, ahogy volt, nem hitte el az egészet. Mert ezek mind megmenthettek volna attól a súlyos, áttétes állapottól, amibe addigra kerültem.

Ma, ugyanezen a tévéfelvételen megkérdezte tőlem a riporter, hogy megbocsátottam-e a tévedéseket. Szerintem ezt nem lehet megbocsátani. Inkább csak elfogadtam, és örülök, hogy végül ekkora szerencsém lett. De ha az a sok hiba, amit elkövettek a betegségem elején, nincs, akkor lehet, egész máshol lennék most. Lehet már anyuka lennék. Vagy akármi, vagy bármi más. Valamiért nekem ezt az utat jelölte ki az ég. És én most már végigmegyek rajta.

Nektek pedig jövök még folytatással.

Szentesi Éva

Ma már otthon is elvégezhetjük

Szerencsére napjainkban már létezik a hagyományos citológiánál sokkal jobb megoldás: ilyen például a Neumann Labs Easy HPV Test-je, amellyel kényelmesen, orvosi beavatkozás nélkül győződhetünk meg arról, hogy hordozzuk-e valamelyik vírust. Az 1998 óta Humán papillómavírus-diagnosztikával foglalkozó Neumann Diagnostics több mint 6 ezer magyar nőt bevonó klinikai vizsgálat során bizonyította kétlépcsős, részben otthon is elvégezhető eljárásának hatékonyságát.

A Neumann Labs Easy HPV Test használata kifejezetten egyszerű, gyors és kényelmetlenségtől, illetve fájdalomtól mentes, leginkább egy tampon felhelyezéséhez hasonló. Az otthon levett minta vizsgálata professzionális körülmények között, laboratóriumban történik, és alkalmas az összes ismert magas kockázatú vírus jelenlétének kimutatására. Ennél hatékonyabb teszt ma nem létezik. Az eredmény postán érkezik, pozitív minta esetén pedig javasolt nőgyógyászhoz fordulni, hogy második lépcsőben, a cég biomarker tesztjének elvégzésével szinte 100 százalékos biztonsággal megállapítsák a méhnyakrák kockázatát.

*

Az Easy HPV Test weboldalán további nők mesélték el őszintén gyógyulástörténetüket, amelyeket ide kattintva elolvashat.

A népszerű író és rákellenes aktivista lett az Easy HPV Test otthon elvégezhető önmintavevő kampányarca.

Éva huszonnyolc évesen hallotta először a diagnózist: méhnyakrákos. És meglepődött. Akkor és ott nemcsak az élete változott meg, hanem a viszonyrendszere: a testéhez, a családjához, a munkához, a szerelemhez, az egészséghez és a kommunikációhoz. Most harmincnégy éves, kétszer győzte le a méhnyakrákot, négy éve tünetmentes. Azért beszél a betegségről, mert amióta nyilvános vall őszintén a történetéről, számtalan kérdés, kérés érkezett hozzá a rákot érintő, legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban. Az elmúlt években rengeteget írt és ír a mai napig gyógyulásról, prevencióról, rehabilitációról és számtalan előadáson, illetve kerekasztal-beszélgetésen vesz részt. Most ezt, az eddig úgymond háttérben végzett munkát szeretné a Facebookon alakult csoportban rendszerezni.

„Ezt a felületet azért hoztam létre, mert szeretnék felépíteni egy olyan közösséget, ahol hatékonyan, egymást segítve, lelkileg és testileg támogatva tudunk tájékozódni rákedukációs témában (...) Azon kívül, hogy szeretnék segíteni azoknak, akik már belekerültek abba a hihetetlenül zavaros és sokszor kilátástalan spirálba, amit ráknak neveznek, a legfőbb hangsúlyt a prevencióra szeretném helyezni. Abban hiszek ugyanis, ha minél több embernek elmeséljük a történetünket, akkor minél szélesebb körben juthatnak el az emberekhez olyan információk, amikről talán soha nem is hallottak, és amelyek talán – szerencsére erre is van példa – életeket menthetnek” – írta Szentesi az oldal bemutatkozó posztjában.

Éva nem csak történeteket mesél, hanem körbe szeretné járni azokat a témákat is, amelyeket annyiszor felvetettetek már neki sorstársak privát üzenetekben, akár szakértői segítség bevonásával.

„Segítségemre lesz a Neumann Labs – velük májusban már indítottunk egy nagy rákedukációs kampányt. Hetek óta azon dolgozunk, hogy ez a leghatékonyabb prevenciós és rákedukációs kampány legyen, amely a lehető legszélesebb körhöz juthat el. Ez a csoport is ennek a közös munkának a része, de figyeljétek az oldalainkat, mert érkezünk videókkal, cikkekkel, rendezvényekkel.”

A Facebook csoportban a tagok különböző témákat fognak körbejárni. Lehet kérdezni, érdemben vitatkozni, javasolni és témát felvetni is. Csatlakozz te is, lépj be a csoportba, tegyél a méhnyakrák megelőzésért és vedd a saját kezedbe a sorsod!

Éva huszonnyolc évesen hallotta először ezt a diagnózist. És meglepődött. Akkor és ott nemcsak az élete változott meg, hanem a viszonyrendszere: a testéhez, a családjához, a munkához, a szerelemhez, az egészséghez… és a kommunikációhoz. Most harmincnégy éves, kétszer győzte le a méhnyakrákot, négy éve tünetmentes. Szentesi Éva írása.